Sziasztok!

Az utóbbi időben egyre sűrűbben tapasztalom, hogy nem kommunikálunk eleget egymással, nem használjuk a "miért" kérdőszócskát, vagy ennek egyéb formáit, hanem egyből előítéleteket szülünk és ami a rosszabb, hogy legtöbbször negativ előítéleteket. Ha van kis időtök egy nap figyeljétek meg hányszor ítélkeztek mások és mások munkája felett igazságtalanul, anélkül, hogy a másikat megkérdeznétek miért olyan amilyen, vagy miért tette azt amit tett...vagy úgy, hogy nem is próbáltátok megismerni az illetőt, hanem első látásra megbélyegzitek különböző tulajdonságokkal, sokszor mások véleménye alapján. A legjobb esetben előbb vagy utóbb kiderül, hogy ezek az előítéletek alaptalanok, hogy félreismertétek az illető embert, de sok esetben nem derül ki és mindez emberek sérüléséhez vezet, lelki sérüléséhez, amiből akár betegség is lehet. Pedig legtöbbször egy egyszerű "miért" feltevése magyarázatot adna, a kommunikáció ez az egyszerű formája megoldaná a problémát.

Egy ideje  odafigyelek és próbálom az előítéleteket félretenni, komunikálni, kérdezni, hogy mielőtt egy helyzetet, mások munkáját megítélném reális képet kapjak arról ami tőrtént nem pedig a saját elképzeléseimre hivatkozzak, vagy netalán mások véleményére, rosszindulatára. Próbálok előbb megismerni egy személyt, beszélgetni, közeledni hozzá mielőtt mások véleményét meghallgatnám vagy az első benyomásra alapoznék és ha hiszitek, ha nem ezáltal nagyon sok értékes embert ismertem meg, olyanokat akiket  mások valamiért megbélyegeztek, elítéltek, kibeszéltek stb....szép (lelkileg) és értékes embereket...és sokszor megértettem, hogy az emberek különböző helyzetekben miért viselkednek úgy ahogy...

Nagyon nehéz elhagyni az előítéleteket, mások megbélyegzését, pedig mi egyből sérelmezzük, ha velünk valaki igazságtalan, vagy rosszul ítél meg, fel is háborodunk, harcba szállunk...de nem gondolunk arra, hogy mi is pont ezt tesszük másokkal, mert könnyebb, mint kommunikálni, kérdezni. Sajnos nekem sem megy sokszor..nagyon sokszor, de dolgozok rajta, igyekszem...

Annyi konfliktus helyzet megelőzhető lenne egy "miért"-el, hogy konkrét példákat mondjak: egy munkahelyen egyik műszak a másikat, vagy egyik kolléga a másikat szidja, mert valamit nem úgy csinált, ahogy az elő van írva, vagy elvárt lenne, de nem kérdezné meg a másik műszakot, vagy a kollégát, hogy " hello, miért csináltad ezt és ezt így és így?" a tapasztalat azt mutatja, hogy 70-80 százalékban van rá magyarázat, hogy miért tett másképp a kolléga vagy a műszak...és máris megvan a konfliktus ami vagy megoldódik és kiderül az igazság vagy nem...de ezáltal emberek pszichéjére rossz hatással vagyunk, kapcsolatok, barátságok szűnnek meg, mert ezek a konfliktusok akár idáig fajulhatnak el.

Mindez miért?  A kommunikáció hiánya miatt, mert fájt megkérdezni, a másikat hogy "miért?"...Egy másik példa mikor egy közösségbe bekerül egy személy aki más mint a normális, mint ami nekünk a normális, vagy a többségnek az, valaki aki MER más lenni.  Őket legtöbbször megbélyegezzük, mindezt úgy, hogy soha egy szót nem szóltuk hozzá, vagy, ha igen  akkor felületesen...pedig ha vennénk a fáradtságot és nyitnánk az illető személyek felé, ha megpróbálnánk megismerni megértenénk miért látjuk őket másnak, miért viselkednek másképp mint a megszokott...igen ez is a személyes kommunikáció hiánya..de ezek az emberek a megbélyegzések miatt lelkileg sérülnek, magukba zárkoznak, elfordulnak tőlünk "normálisaktól" és még inkább másnak fogjuk érezni /látni őket...pedig sokszor értékesebb emberek mint sok "normálisnak" vélt....mert mi a normális? mert miért nem tudjuk elfogadni a másságot, miért esik nehezünkre kommunikálni, mint beképzelni dolgokat, indulatokat szülni, másokat megbélyegezni, bántani...pedig ha velünk történne ugyanez akkor mi, hogy éreznénk magunkat, mi mit tennénk, hogyan élnénk meg? Leszarnánk? Nem hiszem...nagyon nem...

Csak egy kicsit kéne jobban szeressük a másikat és már élhetőbb lenne ez az élet mindenkinek!