Emma és Zoé,

Nem igazán tudtátok ti mit is jelent az, hogy utazunk Londonba, hiszen még nem voltatok messzibb mint Erdély, Fekete Tenger és Magyarország, csak annyit tudtatok, hogy repülő, emeletes piros busz (ami föleg Emma vágya volt, hogy mehessen Londoban emeletes busszal). Úgy alakult, hogy vannak nekünk Londonban drága barátaink akik szeretettel hívtak és vártak minket és mivel itt a reptér közel hozzánk, jegyeket már viszonylag olcsón lehet beszerezni, úgy döntöttünk apával, hogy akkor Emma szülinapja után utazunk és utaztunk.

Február 21 Szerda:

A nagy nap! Nektek már maga az, hogy repülni fogunk egy óriási élmény volt, hisz még nem utaztatok repülővel eddig. A repülő este 7 órakor indult, de úgy esett, hogy majdnem 3 órával indulás elött értünk ki a reptérre, mert elnéztük a helyi buszjárat indulásának időpontját igy taxival mentünk a reptérre :) .Aki ismeri a debreceni repteret az tudja, hogy nem igazán van mit csinálni 3 órat egy felnőtnek sem, hat még egy 5 és egy 7 éves gyerköcnek aki még ráadasul jó fáradt is, de eltelt, eljátszottatok és viszonylag jól birtátok a hosszú 3 órat, mi pedig apával nem gyöztünk válaszolni a sok miért-re amit feltettetek.

Eljött a felszállás pillanata a repülőre és az indulás, leírhatatlan az az öröm, lelkesedés amit az arcotokon láttunk és habar kint már sötét volt mégis óriási élmény volt nektek a repülés minden pillanata.

A miért-ek nem akartak szünni, mindent tudni akartatok, mindenre volt egy kérdésetek. Anyira izgatottak voltatok, hogy nem sikerult aludjatok sem, pedig nagyon nagy szükségetek lett volna egy kis pihenésre, nekünk felnötteknek meg kis szünetre a szünni nem akaró kérdések áradatában ;) De jo volt látni az örömöt, lelkesedést rajtatok, ez minket is eltöltött lelkesedéssel. Két és fél óra után megérkeztünk London, Lutton repterére ahol már vártak minket a barátaink, hogy hazavigyenek és végre aludjunk egy nagyot ;).

Február 22 Csütörtök:

Úgy döntöttünk apával, hogy ezen a napon többet pihenünk és kevesebbet fáradunk ;) úgyhogy a délelőttöt kissebb vásárlással töltöttük,majd délután miután barátaink kislánya kijött az iskolából elmentünk buszozni, igen emeletes busszal és azután egy óriási játszóházba. Az emeletes buszozás nagy élmény volt, nektek is nekem is, nekem főleg azert mert gyönyörködhettem London utcáiban, épületeiben, apró boltjai kirakataiban.  

Egy óra buszozás után megérkeztünk a játszóházba, ami az itthoni árakhoz képest drága volt, viszont az volt az érdekessége, hogy a szülőknek nem kellet fizetni belépőt és nem időre szólt a belépő, maradhatak 1 órat vagy akár egy egész napot is. Ha a szülőnek pedig játszani akadt kedve ugyanúgy játszhatott mint a gyerkőcök ugyanis a játszóházban lévő berendezések mérete ezt megengedte. De ha a szülő nem akart a gyerekével tartani nyugodtan leülhetett a játszóház területén kialakított büfében, ahol enni , kávézni lehetett. A megvásárolható étel az a tipikus angolokra jellemző gyorsfagyasztott, egészségtelen étel volt, de a kávét azt ihatónak  mondhatom ;) és persze az édesség mindenhol ott volt. Mivel volt ingyen wifi igy simán lehet dolgozni, internetezni míg a gyerek kiprbál egy nálánál kisebb gyerekeknek tervezett hintába és beleszorul, két felnőtt kellet ahhoz, hogy ki tudjuk menteni a hintából...kicsit megijedttunk majd jót nevettünk rajta :)

Február 23 Péntek:

Ezen a napon elmentünk kicsit sétálni London központjába megnézni párat a nevezeteségek közül. Most metróval utaztunk , még egy öröm számotokra, nem tudom miért de szerettek metrozni. Nekem London metrója egy kisebb csalodas volt, mint ahogy egész London, kicsit más az egész mint, ahogy azt a képeken,reklámokon,hirekben láttni lehet. Mi, apával most voltunk másodszorra és ugyanaz az érzésem volt mint először, hogy lerobbant, sok a külföldi vagy mas nemzetiségű angol, zsúfolt, szürke és hangos a város. Angol angolal úgy igazán csak Londonon kívül találkoztunk, viszont Londont elhagyva Anglia nagyon szép, mesés,  békés, otthonos és kicsit szomorkás de ezt lehet az időjárás miatt éreztem így. Elmentünk megnéztük a Buckingham palotát , nagyon hideg volt és fújt a szél, de uúgy esett pont kifogtuk a gárda váltást a palotánál, ami érdekes és szép volt, ti is nagyon élveztétek, hisz ilyet meg nem láttatok. Ezután elsétáltunk a Big Ben-hez amiből semmi nem látszott most mert felújítás alatt van, de a London Eye érdekesebb volt számotokra és nagyjából itt véget vetettünk a sétanak mert teljesen megvoltunk fagyva a hideg széltől, ebédeltünk és egy jót metróztunk hazáig, a nap többi része játékkal, pihenessel telt.

Február 24 Szombat

Ezen a napon a barátaink elvittek a tengerpartra Lulworth Cove nevű helyre. Lulworth egy öböl West Lulworth faluja közelében, a Jurassic Coast Világörökség része Dorsetben , Dél- Anglia területén https://en.m.wikipedia.org/wiki/Lulworth_Cove.

Egy gyönyörű hely a tengerparton, nekem ez a nap volt az igazi feltöltődés napja, nem csak mert imaáom a tengert, hanem a gyönyörű napsütés, a táj, a séták miatt. Ti gyerkőcök is nagyon élveztétek, ha tehettétek volna megfürödtetek volna a tengervizében, nehezen, de megértettétek, hogy ezt februárban nem lehet :) Viszont rohangáltatok, köveket szedtetek, találtatok egy oriási követ amin volt 3 megkövesedett kagyló, természetesen a követ haza kellett cipelni :) Voltatok hegyet mászni és sarat dagasztani :)

Engem a tenger zugása nagyon megnyugtatott, nem tudtam ellenállni a viznek muszálj volt belemásszak, gyorsan levettem  csizmám, zoknim és futás a vizbe.csak én meg a kutyák voltunk a hidegvizben, de jó volt nagyon ;)

A tenger után következett egy jól megérdemelt vacsora a Nando's-ban (https://www.nandos.co.uk/).

Február 25 Vasárnap

Vasárnap újra elhagytuk Londont és vidékre utaztunk, egy gyönyörű kis városba, Biburybe, ahol a gyönyöruű házakon kivül van egy pisztráng tenyészet is (http://www.biburytroutfarm.co.uk/), ahova be lehet menni és lehetőség van etetni a halakat, a rucákat. Gyönyörű a hely és tavasztol őszig lehetőség van halászni és nyárson megsütni a kifogott halat. Nekünk most csak a hal és ruca etetés volt lehetséges, hiszen tél időszak volt. Az idő gyönyörű napsütéses volt, de a hüvős szél most is jelen volt, igy kicsit fázos volt a helyzet :)

Bibury után elutaztunk Oxford közelébe, Bicester village nevű bevasarló faluba (https://www.bicestervillage.com/en/home/), ami engem személy szerint Pandorf-ra (Ausztria) emlékeztetett , de egy gyönyörű kis bevásárló falu, ahol ahoz, hogy bemehess a Prada üzletébe sorban kell állnod és ahova nem vásárolni mentünk hanem valamit enni, mert mindenki nagyon éhes volt…. jaj és persze egy jó kávét inni. Enni nem sikerült mert nem volt semmi olyasmi ami mindenkinek megfelelt volna és hat elég sokan voltunk, igy végül egy közeli Nando’s-ban kötöttünk megint ki, ahol mindekinek jó volt és jól is lakott :D

Ezután irány haza mert már nagyon későre járt, mindenki faradt volt és elég hosszú volt az út vissza Londonba.

Február 26 Hétfő

Egy nappal a hazaútazás elött úgy alakult, hogy a nap nagy részet négyesben töltöttük, vásárlással, közös ebéddel sok sétaval,buszozással, kihasználtuk azt a pár órát ami maradt a hazaútig.

Február 27 Kedd

Reggel hajnalban indultunk a reptérre majd fel a repülőre ami újra nagy élmény volt nektek mert most gyönyörű kilátás nyílt elénk a napsütésben. Délben pedig már Debrecenben élveztétek a nagy havat ami fogadott ;)

Talán Dumaanyu írta egyszer (nem emlékszem pontosan) és milyen igaza volt, hogy gyerekkel a szabadság annyit jelent, hogy a mindennapok rohanása átköltőzik egy másik helyre, amiért még fizetsz is...mno valahogy úgy :D.