Biztos ti is éreztétek már az életetek során, talán többször is, hogy összecsapnak a hullámok a fejetek felett, hogy semmi sem jó, minden úgy sz.. ahogy van.

Velem is megtörtént párszor...jó párszor... mivel nem vagyok egy optimista ember, a pozitív gondolkodást is most gyakorolom. Viszont nekem szerencsém volt, mert van az életemben valaki aki sürűn emlékeztetett valamire, amit a lelkem melyen már rég tudtam, de valahogy magamnak nem hittem el, mástol hallva mintha nagyobb ereje lenne a szavaknak, mintha akkor igazabb lenne.

Az én esetemben Elsa-ról van szó (előző írásomban már meséltem róla nektek), ő mondta nekem mikor panaszkodtam,  néha ironikusan, néha teljesen őszintén: “te nagyon szerencsés vagy”. Nem indokolta sosem én sem kérdeztem meg mire gondolt, de mindig elgondolkodtam, hogy miről beszélhet, mit tud ő rólam? Semmit, hiszen alig ismer, habár sokat vagyunk egy légtérben, úgy igazán közel sosem kerültünk egymáshoz.

Idővel kezdtem igazat adni neki, ahogy megértek bennem a szavak kezdtem meglátni, hogy tényleg szerencsés vagyok, minden nezőpont kérdése...mindig minden...

Szerencsés vagyok, mert van egy ferjem akivel 21 éve alkotunk egy párt, habár rengeteg nehézségen, megprobáltatáoson mentünk keresztül még most is együtt vagyunk. Van 2 gyönyörű, egészséges lányom, valamint biztosíthatjuk nekik azt az iskolát, nevelést amit megállmodtunk nekik és amit ők is élveznek. Nem vagyunk gazdagok, de nem is nélkülőzünk, mindenünk megvan amire szükségünk van és erre rá jön még az is, hogy annyi időt tölthetek a lányokkal amennyit csak szeretnék, mert megtehetem, hogy csak 5 órában dolgozzak, ami tökéletes most mig ők  igénylik még a jelenlétünket, társaságunkat. 

A listát folytathatnám, de nem teszem mert most nem ez a lényeg. Ez az íras azoknak szól akiknek nincs egy Elsa-juk aki beszóljon nekik, hogy hahó ne nyavajogj már annyit, mert te is szerencsés vagy, csak meg kell látnod a jót az életedben. Mindenkinek van gondja, nehézsége,  saját keresztje, amit cipelnie kell, pláne ebben az időszakban, amikor minden a járvány körül forog, de ugyanannyi jó is van az életében és ebben biztos vagyok, csak meg kell tanulni meglátni azt, értekelni  és örűllni neki.

Karácsony előtt, új adventi naptárt készítettem a lányaimnak, minden napra volt egy borítek, amit a lányok diszítettek és ami nem csokit vagy más édességet tartalmazott, hanem minden napra egy pozitiv gondolatot, jó tanácsot, amit minden este megbeszéltünk, hogy azt a lányok meg is értsék. Ezzel azt szerettük volna, hogy masképp lássanak bizonyos dolgokat, élethelyzeteket, hogy megtanulják meglátni a jót a rosszban, észrevégyék azokat az apró dolgokat is melyek melett eddig elsíklott a figyelmük és jó dolgok.

Eleinte nehéz a legrosszabb dolgokban bármi jót is meglátni, de gyakorlással, kitartással egy idő után már megszokássá vállik. Nekem már egész jól megy, vannak még napok mikor világgá mennék, de akkor jőn a mondat: “szerencsés vagy” és mostmár magamnak mondogatom, már nem kell más emlékeztessen rá.

Az Instagram oldalamon (https://www.instagram.com/kovia.rakosi/ ), hogy ezt megerősítsem és azt is, hogy könnyebben észrevegyem napi szinten azokat a jó dolgokat amelyek velem, körülőttem történnek és melyeket hajlamos voltam elkerülni, elindítottam egy 100 napos kihívást. A kihívás alatt 100 napig minden nap egy kép kiséretében felteszek egy aznap történt jó dolgot/történést az Insta falamra, olyat ami örömet okozott.A kihívás nem az én ötletem, én csak átvettem és #100happydays néven fut az Instagramon. Probáld ki te is, ha van kedved hozzá, mert jó kis kihívás és pozítiv vátozást fog hozni az életedben.

Te aki most ezt olvasod ne feledd: nagyon szerencsés vagy, hogy miért? Ezt a kérdést hagyom, te válaszold meg saját magadnak....sikerülni fog!

PS: nincs több Elsa idézetem, csak ez a 2 volt az előző és a mostani írásomban ;)...Elsa-nak köszönöm!